Paskó Csaba atya tavaly Dunakeszin tartott könyvbemutatóját követően – melyről a Dunakeszi Polgár is tudósított – fogalmazódott meg a két szervezet tagsága körében, hogy egy kirándulás keretében ismerkedjünk meg a sokak által még nem látott délvidéki nagyvárossal, Szabadkával, illetve ez jó alkalomnak kínálkozik Paskó atya látogatásának viszonzására is.
A szervezőmunkát követően autóbuszunk október 14-én reggel 6 órakor indult el Dunakesziről és egy rövid budapesti kitérőt követően délelőtt 10 óra után érkeztünk meg Szabadkára.
Itt tapasztalt idegenvezető várta csoportunkat és szakszerűen, többórás séta keretében mutatta be nekünk a város nevezetességeit. Városnéző túránkat az Avilai Szent Teréz Székesegyháznál kezdtük, melyet a felújítási munkák ellenére volt szerencsénk megcsodálni. Érdekes története van a székesegyház előtti téren látható emlékműnek: 1942-ben Horthy Miklós kormányzó hősi halált halt fiának lett volna hivatott emléket állítani, de háborút követően, amikor Szabadka ismét szerb fennhatóság alá került, már antifasiszta mementóként „díszeleg”. Szabadkán a magyar irodalom két nagy alakjának, Kosztolányi Dezsőnek és Csáth Gézának a nyomában is járhattunk. A közeli Adán született és gyerekkorának egy részét Szabadkán töltötte egy bizonyos Rosenfeld Mátyás is, akinek a rémuralmát Rákosi-korszaknak nevezik a magyar történelemben. A zsinagóga felújítása – mely a Magyar Állam pénzügyi támogatásának köszönhetően valósul meg – a végéhez közeledik, látogatásunk idején még csak kívülről lehetett megcsodálni a gyönyörű épületet. Szabadkát szokás a szecesszió városának is nevezni, a rengeteg gyönyörű épület közül is kiemelkedik a Raichle-palota és a város ikonikus épülete a Városháza.
Városnéző sétánk végeztével autóbuszra szálltunk és a közeli Palicsra indultunk, amely Szabadka az üdülőrészét képezi. Egykor villamos járt ki a tóhoz, azonban buszközlekedést preferálva a vonalat 1970-es években megszüntették, még a síneket is felszedték. A palicsi parkban első utunk a 2006-ban felavatott 1956-os emlékműhöz vezetett. A forradalom leverését, november 4-ét követően menekültek egész áradata indult el Jugoszlávia felé. Szabadka környékén 9 befogadótábort alakítottak ki, ezek közül egyik a palicsi volt, ennek állít emléket a Szabadság madara szobor. Koszorúzásunkat és főhajtásunkat követően elénekeltük a régi magyar himnuszt, a Boldogasszony Anyánk kezdetű éneket és Kölcsey Ferenc himnuszát is.
Mozgalmas napunkat Hajdújáráson zártuk, ahol egy borvacsora keretében Maurer Oszkár borász boraival ismerkedtünk szakavatott kóstolás keretében, melyet Maurer úr közvetlen munkatársa tartott részünkre.
Vasárnap a reggelit követően Kelebiára vitt utunk, ahol Paskó atya már nagy szeretettel várta csoportunkat és ismerősként köszöntött bennünket. A szentmisét követően atya megismertetett bennünket a templom történetével, a kelebiai közösséggel és munkájának, hivatásának részleteivel.
Az ebédet a szeptemberben elkészült Márton Áron nevét viselő közösségi házban költöttük el, Paskó atya kemencében készült étkei voltak terítéken.
A jó hangulatban együtt töltött időt követően testben és lélekben feltöltődve késő este érkeztünk vissza Dunakeszire. Felejthetetlen élményben volt részünk ebben a két napban, a tervek szerint hamarosan vissza is térünk.