Paskó Csaba atya tavaly Dunakeszin tartott könyvbemutatóját követően – melyről a Dunakeszi Polgár is tudósított – fogalmazódott meg a két szervezet tagsága körében, hogy egy kirándulás keretében ismerkedjünk meg a sokak által még nem látott délvidéki nagyvárossal, Szabadkával, illetve ez jó alkalomnak kínálkozik Paskó atya látogatásának viszonzására is.
A szervezőmunkát követően autóbuszunk október 14-én reggel 6 órakor indult el Dunakesziről és egy rövid budapesti kitérőt követően délelőtt 10 óra után érkeztünk meg Szabadkára.
Fotó: Dr. Eszes István
Itt tapasztalt idegenvezető várta csoportunkat és szakszerűen, többórás séta keretében mutatta be nekünk a város nevezetességeit. Városnéző túránkat az Avilai Szent Teréz Székesegyháznál kezdtük, melyet a felújítási munkák ellenére volt szerencsénk megcsodálni. Érdekes története van a székesegyház előtti téren látható emlékműnek: 1942-ben Horthy Miklós kormányzó hősi halált halt fiának lett volna hivatott emléket állítani, de háborút követően, amikor Szabadka ismét szerb fennhatóság alá került, már antifasiszta mementóként „díszeleg”. Szabadkán a magyar irodalom két nagy alakjának, Kosztolányi Dezsőnek és Csáth Gézának a nyomában is járhattunk. A közeli Adán született és gyerekkorának egy részét Szabadkán töltötte egy bizonyos Rosenfeld Mátyás is, akinek a rémuralmát Rákosi-korszaknak nevezik a magyar történelemben. A zsinagóga felújítása – mely a Magyar Állam pénzügyi támogatásának köszönhetően valósul meg – a végéhez közeledik, látogatásunk idején még csak kívülről lehetett megcsodálni a gyönyörű épületet. Szabadkát szokás a szecesszió városának is nevezni, a rengeteg gyönyörű épület közül is kiemelkedik a Raichle-palota és a város ikonikus épülete a Városháza.
Fotó: Dr. Eszes István
Városnéző sétánk végeztével autóbuszra szálltunk és a közeli Palicsra indultunk, amely Szabadka az üdülőrészét képezi. Egykor villamos járt ki a tóhoz, azonban buszközlekedést preferálva a vonalat 1970-es években megszüntették, még a síneket is felszedték. A palicsi parkban első utunk a 2006-ban felavatott 1956-os emlékműhöz vezetett. A forradalom leverését, november 4-ét követően menekültek egész áradata indult el Jugoszlávia felé. Szabadka környékén 9 befogadótábort alakítottak ki, ezek közül egyik a palicsi volt, ennek állít emléket a Szabadság madara szobor. Koszorúzásunkat és főhajtásunkat követően elénekeltük a régi magyar himnuszt, a Boldogasszony Anyánk kezdetű éneket és Kölcsey Ferenc himnuszát is.
Fotó: Dr. Eszes István
Mozgalmas napunkat Hajdújáráson zártuk, ahol egy borvacsora keretében Maurer Oszkár borász boraival ismerkedtünk szakavatott kóstolás keretében, melyet Maurer úr közvetlen munkatársa tartott részünkre.
Vasárnap a reggelit követően Kelebiára vitt utunk, ahol Paskó atya már nagy szeretettel várta csoportunkat és ismerősként köszöntött bennünket. A szentmisét követően atya megismertetett bennünket a templom történetével, a kelebiai közösséggel és munkájának, hivatásának részleteivel.
Fotó: Dr. Eszes István
Az ebédet a szeptemberben elkészült Márton Áron nevét viselő közösségi házban költöttük el, Paskó atya kemencében készült étkei voltak terítéken.
Fotó: Dr. Eszes István
A jó hangulatban együtt töltött időt követően testben és lélekben feltöltődve késő este érkeztünk vissza Dunakeszire. Felejthetetlen élményben volt részünk ebben a két napban, a tervek szerint hamarosan vissza is térünk.